Lodz

TDK csere
 

A júliust Lengyelország közepén, Łódź városában töltöttem. Itt máris érdemes megállni egy szóra, hiszen a várost nem „lodz”-nak ejtjük, ahogy elsőre jól esne, hanem mintha azt mondanánk, hogy „vudzs”, egy furcsa, alig kiejtett v hanggal az elején.

Vonattal utaztam, időben lefoglalva 29 euróba került a Budapest–Varsó út, ami után további kb. 1000 forint volt a vonatjegy Lodzig. De jó választás a busz és a repülő is, sőt volt, aki autóval ment Magyarországról.

Pár nap késéssel utaztam, és éppen a national food and drink partyra értem oda. Már aznap este kiderült, hogy a lengyelek nagyon vendégszeretőek, a csereprogram pedig nagyon jól szervezett. Attól a naptól fogva nem is volt olyan az egész hónapban, hogy ne lett volna valamilyen közös program: kirándulás, városnézés, múzeumlátogatás, bulizás, közös eszegetés-iszogatás, laser-tagezés, sétálás – amit csak el lehet képzelni. Visszatérve az első estére: mivel akkor érkeztem, főzni már nem tudtam semmit, de a pálinka és a tokaji bor osztatlan sikert aratott. Volt később még egy parti, arra tojásos lecsót csináltam, hihetetlen volt, hogy mennyire szerették. Főleg az indonézek meg a mexikóiak.

Merthogy olyanok is voltak. Egy nagyon színes nemzetközi társaság jött össze a világ minden tájáról. Voltak Spanyolországból, Jordániából, Olaszországból, Ománból, Brazíliából (velük együtt néztük a német–brazil 7–1-et), Indonéziából, Portugáliából, Macedóniából, Mexikóból és Katalóniából, összesen nagyjából húszan. Miközben ezeket a sorokat írom, folyamatosan jelez a Facebook, mert azóta is tartjuk egymással a kapcsolatot, nagyon jól összebarátkoztunk.

A városról azt érdemes még tudni, hogy ott született Arthur Rubinstein, és inkább földrajzi, mint kulturális és turisztikai központja az országnak. De azért vannak benne nagy zöld parkok, sok-sok templom, egy nagy bevásárlóközpont, egy hosszú bevásárlóutca és egy-két izgalmas múzeum. És viszonylag közel vannak a híres lengyel városok, úgyhogy lehet sokat utazgatni. A helyiek szerint is a legfontosabb dolog, amit senki sem hagyhat ki Lodzban, az a vonat Varsó felé…

Minden hétvégén volt szervezett utazás (ott csak NICE Projectnek hívták ezeket) előbb Varsóba, aztán Gdanskba, a Balti-tengerhez, végül pedig Krakkóba. Érdemes befizetni rájuk, vagy ha más nem, önállóan ellátogatni mindegyik városba. Sőt, Wroclawba és Zakopanébe is! Lodzban tényleg az a jó, hogy semmi sincs túl messze onnan. Lengyelországban pedig Magyarországhoz hasonlóak az árak, sőt kifejezetten olcsó hosteleket lehet találni, a contact personök és általában a lengyelek pedig nagyon segítőkészek.

A gyakorlat tudományos része kevésbé volt ilyen jól szervezett. Bár elsődlegesen nem oda akartam, egy ortopédiai projektre kerültem be. A témavezetőnk a korai csípőficam-diagnosztika tökéletesítésén dolgozott. Tartott is belőle egy félórás előadást nekünk, ami közelebb vitt a témához, a második hét végén azonban szabadságra ment, és onnan kezdve nem találkoztunk vele. A hátralévő két hét inkább gyakorlattal telt – mindannyian, akik ehhez a projekthez tartoztunk, megtanultuk ultrahanggal megtalálni egy csecsemő femurfejét, és meghatározni, hogy milyen a csípőficamra való hajlama. Ehhez persze sok volt az egy hónap. Voltak is napok, amikor inkább alternatív programot választottunk a klinikai helyett. Szakmailag inkább az angol gyakorlása miatt érte meg kiutazni. De a többiek, akik klinikai cseregyakorlaton voltak, jobb tapasztalatokról is beszámoltak. Sok minden múlik a fogadó orvoson és klinikán.

Ilyen hosszú időre most voltam külföldön először. Jó volt megtapasztalni egy másik ország szokásait, és találkozni egészen messziről jött orvostanhallgatókkal. Gondolkodás nélkül kimennék még egyszer. És másnak is szívesen ajánlom Lengyelországot. Városnak talán nem elsősorban Lodzot, hanem inkább Krakkót, Varsót, vagy Gdanskot. De nagyot Lodzban sem fog csalódni senki – a lengyel emberek és a társaság nekem is feledhetetlenné tették a júliusomat!

Bárdos Dávid