Lisszabon

Lisszaboni élmény

Mikor megérkeztem Lisszabonba, nem igazán voltam tisztában azzal, hogy mire is számítsak: nem tartozik a ’must to see’ London-Párizs-Róma jellegű városokhoz, ahol már az utazás előtt pontosan tisztában vagy a kötelező látnivalókkal és telve vagy a művészien beállított fotók által megalapozott elvárásokkal. Nem. Lisszabonban pont az volt a nagyszerű, hogy ott mindent magamnak fedeztem fel. Olyan meglepetésszerű varázsa volt, hogy egy hónapnyi idő is kevés volt betelni az ámulattal.

Lisszabonban két egyetem van: az AEFCML és az AEFML. Én az AEFCML-t választottam. Különbség az, hogy mi kb 10 fővel kevesebben voltunk (olyan 25en), no meg hogy a mi rezidenciánk igen jó helyen volt, közel a belvároshoz, tiszta, modern, rendezett, és ami fontos, hogy volt benne több felszerelt konyha is. 4 kisebb kórházba voltunk beosztva, míg a másik csapat hallgatói a legnagyobb központi kórházba. Én mindenképpen az AEFCML-t ajánlom. Bár a másik csapatnál járt portugál sim kártya, ami jelentősen megkönnyítette a kommunikációt.

A kórház a rezidenciánktól olyan 15 perc séta volt és utunk egy gyönyörű parkon vezetett keresztül, ahol kacsák totyogtak a lábad között, míg átvágtál a bambuszerdőn. Minden nap 8.30ra jártunk, a reggeli megbeszélés fél órás volt, ahol csak dísznek ültünk, mert minden portugálul zajlott és végig azon küzdöttünk, hogy értelmes arcot vágjunk mindezek ellenére. 9 körül lementünk a műtőbe és kiválasztottuk azt a beavatkozást, ami érdekelt minket. Csak általános sebészeti műtétek voltak, így akit érdekel a mellkas-érsebészet, annak nem ajánlom a kórházat. De a HCC egy transzplantációs központ is volt egyben, ahol máj- pancreas- vese átültetés volt a menüsoron, így két alkalommal volt lehetőségem máj transzplantáción bent lenni, ami hatalmas szakmai élmény volt számomra. Az orvosok mind kedvesek, legtöbben gagyogtak angolul, de azért szerencse, hogy az anatómia legnagyobb része nemzetközi… És ha nem is voltál kampómester, akkor is előszeretettel beöltöztettek és maguk mellé állítva bíztattak, hogy nyugodtan tapogasd végig a műtéti területet. Ha kedvem támadt tanulni, akkor nem gátoltak meg benne, de az sem okozott gondot, ha 12 órakor megköszöntem a lehetőséget, mert akkor nyitott a menza… és elérkeztünk az ebédhez. Zseniális volt. Komolyan. 5 fajta menüből választhattunk, amik a vega-gluténmentes-tőkehalas (bacalhau)- csirkés/sertés- tengeri herkentyűs tengely mentén csoportosultak és olyan minőséget képviseltek, amit a legtöbb étterem is megirigyelhetett volna. Kaptunk még desszertet- nagyon édesszájúak a portugálok, ami kedvemre való volt- salátát is rengeteget, meg levest is, de őszintén szólva annak minden formája ehetetlen volt. Nagyon könnyen hozzászoktam a jóléthez, jelentős súlygyarapodással tértem haza…

A városban való közlekedés olyan, mint a többi nagyvárosban: metró- villamos-busz triumvirátus hálózata jól lefedi a várost, könnyen megközelíthető minden, ha időben elindulsz. Bár hozzáteszem, nagyban hozzájárult a közlekedési rendszerrel való harmonikus kapcsolatomhoz az, hogy nyaraltam és sosem siettem sehova. De a havi bérleten kívül,- ami elég drága – sok euro folyt el a strandok látogatása során, mert a városi vasúton, ami kivisz oda, külön kell fizetni, uh összességében a közlekedésre elég sokat költöttem.

Annak ellenére, hogy hozzánk képest délebbi szélességi fokon fekszik a város, sosem volt melegem az állandóan fújdogáló szélnek köszönhetően, és azt is hamar megtanultam, hogy hogyan lehet boldog szimbiózisban élni a meg-meglibbenő szoknyácska alatt megbújó shorttal. Reggel és este viszont kifejezetten hideg volt, uh mindenképpen fontos melegebb ruhával is készülni. Lisszabon 7 dombon fekszik, (és nem Róma szerű földhányásokon), ami eléggé izgalmassá teszi a várost- és fárasztóvá, no meg az igen csúszós térburkolatnak köszönhetően veszélyessé is. Ennek tulajdonítottam azt a jelenséget, hogy magas sarkú cipőt én ott nem láttam, ezzel szemben a telitalpú platformok aranykorukat élik.

A városban nagyon-nagyon sok a látnivaló, mindig akad vmi program, étterem, sok programot szerveztek a helyi CP-k is, stb, stb, lényeg, hogy nem sok lehetőséged van unatkozni. És ha úgy döntesz, hogy aznap ejtőzni van kedved, akkor kilátogatsz az óceánpartra. A strandolási lehetőség Lisszabon agglomerációjában van, kb olyan 30-45 min- re vannak a jó partszakaszok. A víz valóban nem Balaton hőmérsékletű, ami olyan 16-18 fokot jelent, és ez annyit tesz, hogy 10 percbe telik, amíg megunod, h visongsz a hőmérséklettől, majd ismét 10 perc telik el és érzed, hogy az acrális területek elkezdenek fagyni… uh aki az egész hónapját önfeledt örömfürdőzéssel álmodta meg, annak nem Portugália a célpontja. De ezzel szemben itt lehetőséged van kipróbálni magad a szörfdeszkán, és a környéken olyan partszakaszok találhatók, ahol a méteres hullámok gyermeki örömforrást jelentenek minden korosztály számára. És miközben próbálsz lábra állni fürdőruhádat igazgatva aznap már századjára, akaratlanul is az jut az eszedbe, hogy azért a víz az úr.

Hétvégente elhagytuk a várost, többek között felkerestük a környéken Sintra városát és Cabo Da Roca-t, ami mind egy-egy napos kirándulás, de meglátogattuk Coimbra-t, ahol az egyetem a világon az egyik legkorábban alapítottak közé tartozik és gyönyörű, de tényleg, azonban egy napnál több időt ott sem érdemes eltölteni. Szervezett kirándulásunk volt Portóba, hova máshova, ami ismételten egy gyönyörű város, tele borral és izgalommal, de Lisszabon mellett az is egy kicsit elhalványult nekem. Nagy szívfájdalmam azonban, hogy nem sikerült eljutni Algarve-be, no de majd legközelebb.

Összefoglalva: mindenképpen látogass el vmikor Portugáliába! Gyönyörű ország, kedves emberekkel, tele meglepetéssel. Garantáltan nem fogsz unatkozni, de ha mégis megteszed, akkor az nem a hely hibája… ☺ És ezúton is szeretném megköszönni a DOE-nak a lehetőséget!!!

Kurczina Anita

 

 

A III. évet követő nyári belgyógyászat gyakorlatomat Portugália gyönyörű fővárosában, Liszabonban töltöttem. A Saint José Hospital general medicine osztályán adódott lehetőségem a tudásom gyarapítására. Az orvosok lelkesedése ragadós, így plusz löketet tudnak adni a patológia és sok egyéb szigorlat után megfáradt hallgatók lelkesedéséhez. Már csak emiatt is ajánlani tudnám ezt a helyet a hallgató társaimnak.
A kórházban dolgozó orvosok közül inkább a fiatalabbak beszéltek angolul, de az idősebbek is nagy lelkesedéssel próbáltak magyarázni. Sajnálatos módon azonban a dolgozók szoros időbeosztása nehézkessé tette a hallgatókkal történő foglalkozást, azonban, aki keresett, mindig talált egy segítőkész orvost, aki készségesen magyarázta el a betegei eseteit.
Hétköznapokon ebédjegyet kaptunk, amelyet bármelyik kórház menzáján felhasználhattunk.

A fogadó szervezet működésében tapasztaltam egy kissé szervezetlenséget. Későn értesítettek a programokról, kevésbé tudták összefogni a csapatot. Azonban mindenki talált egy kisebb csoportot, akikkel fel tudták fedezni Liszabon szépségeit. Két social programot szerveztek: egyet Liszabonban, amelyről sajnos nem tudok nyilatkozni, egy másikat pedig Porto-ba. Ennek az első két napja nagyon jól sikerült. Péntek estére érkeztünk meg, és helyi különlegességgel vártak minket. A szombati napon a PorMSIC tagjai kalauzoltak bennünket körbe a városban, hajókirándulással, portói borkóstolóval színesítve a programokat.

Az első napokban Liszabon nevezetességeit felfedezésével töltöttük a délutánjainkat. Egy liszaboni metro kártya kiváltásával könnyedén megtehettük ezt, hiszen így használhattuk az összes tömegközlekedési eszközt egy megszabott határig. Meglátogattuk a világ második legnagyobb ócenáriumát, gyönyörű templomokat, közöttük az egészen különleges tető nélküli templomot. Lehetőségünk nyílt megtekinteni Európa leghosszabb hídját, a stílusosan Vasco da Gama-ról elnevezett hidat, amely a Tajo folyó felett ível át. A szűk és meredek utcácskák varázsa engem különösen magával ragadott. Különösen az Alfama nevezetű városrész tükrözte leginkább ezt a hangulatot, ahol az az igazi portugál, fehér lepedőket szárítós, utcazenélős kép fogadott minket. Mindezek mellett a portugál éjszakákból is kaphattunk ízelítőt. ☺ Miután ezeket végigjártuk más városok felé kezdtünk el kacsintgatni vagy „csupán” élveztük a portugál napsütést az óceán partján. Felkerestük Európa legnyugatibb pontját, Cabo da Rocát. Varázslatos látvány tárult elénk, amerre a szem ellátott, a végtelen óceán húzódott előttünk, mintha csak a világ végén lettünk volna. Alattunk pedig a hatalmas erejű hullámok mosták a hatalmas sziklákat. A Sintrán tett látogatásunkat is felejthetetlenné tette gyönyörű paloták és az annál is szebb parkjaik, ahol aztán a lányok igazi hercegnőknek érezhették magukat. Coimbrában megnéztük Portugália legősibb egyetemét a lenyűgöző gazdagságú könyvtárával.

Szóval, aki szereti déli népek lazaságát, vidámságát és heves lelkületét, annak csak ajánlani tudom ezt a cseregyakorlati helyet. Illetve, annak is, aki nem, hiszen Portugáliában eltöltött pár hét alatt nagy eséllyel megszeretheti azt. ☺

Pálfi Andrea

Liszabon

Cabo da Roca

Sintra

 

TDK csere

A másodév megpróbáltatásai után töltöttem el egy hónapot kutatással a portugál fővárosban. De először egy kicsit általánosan Portugáliáról. A munkaidő 9- 10 körül kezdődik, addig nincs is nagyon élet, a legtöbb bolt sincs nyitva. Ez azért van, mert a portugálok igazi „éjszakai lények”. Itt a nagy bevásárlóközpontok éjfélig vannak nyitva. Szóval, ha kedved szottyan este 11kor shoppingolni vagy fodrászhoz menni megteheted. Hajnali 5kor még teli vannak a szórakozóhelyek emberekkel. Az egyik nemzeti ételük a bacalau (hal), amit elég érdekes formában árulnak. A nemzeti édesség a Pastel da nata, ami a legfinomabb a Pastéis de Belém-ben. Mindenképp ott próbáljátok ki! Ez igazából egy pudinggal töltött meleg leveles tészta fahéjjal és porcukorral. Ha sikerül Portoba is eljutnotok ott feltétlen kóstoljátok meg a Francisinha-t. Ez egy hússal, kolbásszal töltött kenyér sajttal és sült tojással a tetején, plusz sültkrumpli kolbászszósszal. A nemzeti zene a Fado. Ha van hozzá kedvetek mindenképp menjetek el egy Fado estre!Visszakanyarodva Lisszabonhoz rengeteg a látnivaló. A fő látványosságok Belém-ben találhatók, mint például Belém torony, Jeromos kolostor, katonai emlékmű,  Padrao dos Descrobimentos (emlékmű a felfedezőkről). Innen gyönyörű kilátás nyílik a Golden Gate feelingű hídra és a Jézus szoborra. Nagyon sok múzeumba is van. Szerintem mindenképp érdemes elmenni a Museo Nacional do  Azulejo-ba( csempemúzeum).A  portugálok nagyon híresek a mintás csempéikről, a legtöbb házat, templomot ez borítja. A múzeumokkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nagyon sok helyen vasárnap reggel 9-től délután 2-ig ingyenes a belépés.Az Alfama-t (középkori városnegyed) is érdemes megnézni, hiszen az 1755-ös földrengés/szökőár/tűzvész után csak ez az egy hely maradt épen. A többi városrészt mind újra kellett építeni. A városközpontban található a Castelo de Sao Jorge (Érdemes a Lisszabon jelképévé vált villamossal megközelíteni. Az egy külön élmény.), amiről szintén gyönyörű kilátás nyílik Lisszabonra és a Tejo folyóra. A belvárosban annyi a látni való, hogy az ember azt se tudja, merrekapkodja a fejét. Terek, múzeumok, templomok. Ha a főutcán az Elevador da Santa Justa közelében jártok, mindenképp ugorjatok be a Santini-be. Itt található Portugália legfinomabb fagyija. Bár 2,5 euró/ gombóc árért muszáj is finomnak lennie. Ha már úgy érzitek, hogy mindent láttatok Lisszabonból, akkor jöhetnek a közeli városok. Vasúttal fél-1 óra alatt elérhetőek a legszebb strandoló helyek ( Estoril,Cascais,Costa de Caparica) Szörfözésre is van lehetőség.A víz nagyon hideg volt, kb 10 fok. Mindenképp érdemes ellátogatni még Sintrába megnézni a Palacio de Pena-t. Amit viszont tilos kihagyni az Cabo da Roca, ez Európa legnyugatibb pontja. Elképesztően gyönyörű a kilátás. A Social Program keretében (ami csak júliusban van) eltöltöttünk egy hétvégét Portoban is városnézéssel, hajókázással, borkóstolással. A borral tessék vigyázni, mert 20%-os alkoholtartalmú. Áttérve a közlekedésre a metróvonal nagyon jól kiépített, modern és egyszerű.A reptérről is van metro. Viszont nincs egész éjjel ,csak busz, de a taxi is nagyon olcsó.A turisták kis zöld papírbérlettel utaznak, amire egy automatánál feltöltesz egy adott összeget és leutazod.( egy utazás 1,4 euro és az átszállást külön kell fizetni!)Ezért mindenképp érdemes havi kártyát igényelni. Majd a CP segít, hogy hol és hogy. Mindenképp vigyél magaddal kis képet, mert ott elég drága mulatság csináltatni. Ez a bérlet érvényes a buszokra is, de csak Belém-ig lehet használni. A CP-k nagyon kedvesek voltak ( az enyém kinn várt a reptéren)Sok programot szerveztek nekünk pl.: National Dinner Party –t, körbevezettek az egyetemen és nagyon sok szórakozóhelyre ingyen mehettünk be, hála nekik .Az elszállásolásunk kollégiumokban volt egy nagyon szép környéken .Egy szobában ketten laktunk és 2 szobához tartozott egy fürdő. Naponta jött a takarítónő is. Hétköznaponként kaptunk ebédet az egyetem menzáján. A laborban, ahol dolgoztam mindenki nagyon segítőkész volt. Olyan témám volt, amit én még nem tanultam az egyetemen, de mindent készségesen elmagyaráztak. Naponta 4-5 órát voltam benn. Számomra egyszerűen leírhatatlan élmény volt ott dolgozni. Életemben először asszisztált laparotómiás műtéten (bár ezt patkányon végeztük), óriási élmény volt. Kezdetben csak nézhettem a beavatkozásokat, de az utolsó két hétben én is tevékenykedhettem. Végeztem patkányon például tracheotomiát, kanuláltam  carotist. A kanulálás különösen érdekes, hiszen ezeknek az állatoknak, olyan kicsi az artériájuk, hogy mindent mikroszkóppal végeztünk, egyszóval belekóstolhattunk a mikrosebészetbe. Összegezve nagyon jól éreztem magam, sok új barátot és tapasztalatot szereztem. Bátran ajánlom mindenkinek!

Horváth Kata