AArhus

Kiutazás előtt a szokásos kérdések motoszkáltak bennem is: Az emberek tényleg zárkózottabbak északon, nehezebb lesz ismerkedni? Vajon mennyit tudok kinn tanulni? Mi lesz majd más a kórházban? A piszkos anyagiak, vajon mennyire lesznek drágák a külföldi hétköznapok? 

Néhány sorban megosztom veletek, miért volt szerintem jó választás Dánia, illetve a fenti kérdésekre is válaszolok. 

Dánia középső részén van az ország 2. legnagyobb városa, Aarhus, ahol egy igazán élménydús hónapot tölthettem. Koppenhága a kihagyhatatlan városok egyike. Aarhusban kevesebb híres látnivaló volt, viszont a dán mindennapok nagyon tetszettek. Beleszerettem a dán építészetbe, a tágas terekbe, és rájöttem, hogy a „minimal design” igazán személyessé tehető. Az időjárás augusztusban egész kellemes, keveset esik az eső és hosszúnadrág, rövid ujjú felső komfortos lehet, de egy vékony kardigán mindig lapuljon a táskátokban! A közlekedés pedig biciklivel nagyon egyszerű és biztonságos és persze hozzátartozik a dán életérzéshez. 

A Skejby Kórház Érsebészeti osztályán én voltam az egyetlen orvostanhallgató, sem más külföldi, sem helyi diákok nem voltak ott augusztusban. Rengeteget tanultam, páratlan lehetőségeket kaptam: minden műtétet videon lehetett követni, a műtéti asszisztálás során varrhattam, végezhettem vákuumos sebkezelést, részt vettem egy sebészeti trainingen (sertéseken gyakorolhattunk alapvető műtéttípusokat, mindezt úgy, hogy több tutor volt jelen, mint ahány diák). Összefoglalva: különleges figyelmet szenteltek az oktatásra, aminek én nagyon örültem. Általában önként benn voltam 8-tól délután 4-ig, előfordult, hogy a délutáni akut műtéten is maradtam. 

A szállásunkat különböző albérletekben biztosították, így én egy dán lánnyal, Mariaval voltam egy kétszobás, teljesen felszerelt lakásban. Nagyon szép lakás volt, tágas konyhával, sokszor főztem magamnak, főleg hétvégén. A kórházban ebédet mindig kaptunk, főételt és üdítőt, gyümölcsöt választhattunk mellé. Ha úgy alakult, délután még szendvicset is kaptunk. Az egészséges étkezés nem kérdés, a sok saláta és halétel közt nehéz volt választani. A városban lévő éttermek elég drágák voltak, nem diákok pénztárcájához szabták az árakat. Ennek ellenére számos alkalommal vacsoráztunk együtt, házibulikat rendeztünk, barbecue partit, közös pizzázást. Csütörtök és péntek esténként pedig mindig volt valamilyen koktélakció a városközpontban. 

Összesen kb. 15 cserediák volt Aarhusban, sikerült összekovácsolódnunk a közös programok során. Az IMCC jóvoltából közösen látogattuk meg az Óvárost, ami kb egy falumúzeumnak felelt meg, és az Aros Múzeumot, ami pedig a legmodernebb műalkotásokat bemutató épület, a tetején szivárványszínű körfolyosóval. Ezen kívül 2 egész hétvégés programot szerveztek Aalborgba és Odenseebe, illetve vidékre is elutaztunk a LEO-nk családjához. A programok zömmel a mi kezdeményezéseink voltak, a hónap során kb 5-6 CP-vel találkoztunk. Lényegében nem voltak nyelvi akadályok, mindenki remekül beszélt angolul. A mindenki alatt értem az orvosokat, a beteghordó fiút, a takarítónőt, az étkezde személyzetét, a CP-ket, a szomszédokat. A nyelvtudás ellenére az ismerkedés kicsit nehezebb volt, talán tényleg zárkózottabbak a dánok; viszont nagyon pontosak, precízek és bármikor kérheted a segítségüket, a legkészségesebben fognak választ adni a kérdéseidre. 

Kókai Judit