Riga

2012 júliusában sebészet gyakorlatomat töltöttem ebben a kis balti országban. Hogy miért pont Lettország? Az igazság az, hogy nem voltam a lista élén, ezért úgy készültem, hogy majd az elosztón fogom látni, hogy egyáltalán milyen országok maradnak, és azok közül kiválasztom, melyik érdekel. Érdekesség, hogy pont az elosztó előtt beszélgettem az egyik ismerősömmel, aki nem rég járt Rigában, és szinte ódákat zengett róla, hogy mennyire szép. Amikor az elosztón Bulgária, Törökország és hasonló déli országok vagy Lettország közül választhattam, nem volt kérdés, hogy melyik legyen. Akkori döntésemet nem bántam meg, egy igazán jó élmény volt az ott eltöltött egy hónap.

Még kiutazás előtt minden cserehallgatónak megszervezték a contact personját, akivel még a „nagy út” előtt felvettük a kapcsolatot. Általában mindenki elé kijöttek a reptérre, és autóval elvittek a szállásra. Ha nem is ért rá a saját CP, akkor beszerveztek valaki mást helyette, aki segített a megérkezésnél, és a legelső teendőknél.

A szállás:

Egy egyetemi kollégiumban laktunk, ami nagyon jó volt, mert így minden cserediák együtt volt (összesen 32-en voltunk). Ha jól emlékszem hét emeletes volt a koli, és minden szint egy országról lett elnevezve. A szobák kettő illetve három ágyasak voltak. Két szobára volt egy mellékhelyiség és egy fürdőszoba, ami elég komfortos volt. A konyha az szintenként volt, a folyosó végén, és sajnosa tisztasága hagyott némi kivetnivalót maga után, így én például a főzést hanyagoltam.

A kórház

A csapatot két részre bontották, és két egyetemi kórházba osztottak be bennünket. Ez persze attól is függött, hogy ki milyen osztályt választott magának. Törekedtek arra, hogy egy osztályon egyszerre csak két, maximum három hallgató legyen, hogy tényleg hasznos legyen, és tudjanak velünk foglalkozni. Én egy spanyol párral együtt szívsebészeten voltam, ami a Paula Stradina University Hospitalban volt. Az utazás nagyjából 45 percet igényelt, és mivel reggel 8ra ott kellett lenni a reggeli megbeszélésen, korán kellett kelni. Az osztály nagyon tetszett. Jó volt a hangulat, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt.  Habár a tutorom a gyakorlat elején szabadságon volt, szerencsére volt ott egy fiatal szakorvosjelölt orvos, aki nagyon jól beszélt angolul, így ő foglalkozott velünk. A műtő nagyon modern volt, a műtőlámpába be volt építve egy kamera, így akár kivetítőn is nézhettük a műtéteket. A gyakorlat vége felé, már asszisztálni is engedtek, ami nagyon jó élmény volt.

Programok

A helyi egyesület (Lamsa) nem állt annyira a helyzet magaslatán, mert pont vezetőségváltás volt, és az újak még tapasztalatlanok voltak. De azért szerveztek első héten egy Boat Party-t, meg később International Food and Drink Party-t, amik nagyon jól sikerültek. Az egyik helyi diák pedig időnként elvitt minket „Happy Hour Tour”-ra, amikor is a rigai egyetemi szórakozóhelyeket ismerhettük meg. Egyéb iránt meg nagyon jó volt a csapat, így a délutánokra vagy a hétvégékre magunknak szerveztünk programokat. Voltunk Siguldában, a helyi nemzeti parkban, ahol az erdőn kívül nagyon sok szép régi vár is van. De eljutottunk a környező országok fővárosaiba is: Vilniusba, Tallinnba és még áthajóztunk Helsinkibe is.

Lettország egyébként nagyon szép. Úgy tartják, hogy az egyik legzöldebb ország Európában. Valóban nagyon sok az erdő, még a fővárosban, Rigában is rengeteg a zöld terület. Építészete jellegzetes, pici északi típusú faházak jellemzik, a tereken érződik az orosz hatás.

Sajnos hamar elröpült ez az egy hónap, és nagyon nehezemre esett hazajönni. Fájó szívvel búcsúztam. Összességében én nagyon jól éreztem magam, életem egyik legszebb hónapja volt. Remélem jövő évben is hasonlóan jó élményekkel gazdagodnak a Lettországot választók. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

 

 

 

 

2013 júliusában belgyógyászat gyakorlatomat töltöttem Lettországban. Hogy miért pont ezt az országot választottam? Az igazság az, hogy nem voltam a lista élén, ezért úgy készültem, hogy a kevésbé népszerű helyek közül fogok választani, a nyaramat inkább valamelyik „hidegebb” országban szerettem volna tölteni. Észak-Európa eddig mindig kiesett az utazási célpontjaim közül, így az elosztó előtt pár nappal meghirdetett helyet azonnal kinéztem  magamnak.  Akkori döntésemet nem bántam meg, egy igazán jó élmény volt az ott eltöltött egy hónap.
Még kiutazás előtt minden cserediáknak megszervezték a contact personját, akivel még júniusban felvettük a kapcsolatot. Általában mindenki elé kijöttek a reptérre, és autóval elvittek a szállásra. Ha nem is ért rá a saját CP, akkor beszerveztek valaki mást helyette, aki segített a megérkezésnél, és a legelső teendőknél.
A szállás:
Egy egyetemi kollégiumban laktunk, ami azért volt jó, mert így minden cserediák együtt lakott (összesen 25-en voltunk). Maga a kollégium ebben az évben némi kivetni valót hagyott maga után, bár általában az orvostanhallgatókat máshol szoktál elszállásolni. Három ágyas szobákat kaptunk, a folyosó két végén volt egy-egy mellékhelyiség és a konyha, bár sajnos az utóbbinak a tisztaságára bőven volt panaszunk, így én például a főzést hanyagoltam.
A kórház
A csapatot két részre bontották, és két egyetemi kórházba osztottak be bennünket. Ez persze attól is függött, hogy ki milyen osztályt választott magának. Törekedtek arra, hogy egy osztályon egyszerre csak két, három  hallgató legyen, hogy tényleg hasznos teljen a gyakorlat, és tudjanak velünk foglalkozni. Én egyedül voltam endokrinológia osztályon az Eastern University Hospital ’Gailezers’ kórházban. Az utazás nagyjából egy órát igényelt, és mivel reggel negyed 9-re ott kellett lenni a reggeli megbeszélésen, korán kellett kelnem. Az osztályos munka nagyon tetszett. A tutorom egy kedves és borzasztóan nagy szaktudással rendelkező nő volt. Már az első naptól arra motivált, hogy a kórházban töltött idő hasznos legyen. Együtt viziteltünk, anamnézist vettünk fel, amikor papírmunkát kellett intéznie, esettanulmányokat, cikkeket adott. Minden betegnél a betegséggel kapcsolatok fontos tudnivalókat elmagyarázta, esetenként kérdezgetett tőlem.
Programok
A helyi egyesület (Lamsa) nem állt annyira a helyzet magaslatán, mert vezetőségváltás volt. De azért szerveztek első héten egy International Food and Drink Party-t, a hónap végén pedig egy Roof party-t, amik nagyon jól sikerültek. Az egyik helyi diák pedig időnként elvitt minket „Happy Hour Tour”-ra, amikor is a rigai egyetemi szórakozóhelyeket ismerhettük meg. Egyéb iránt meg nagyon jó volt a csapat, így a délutánokra vagy a hétvégékre magunknak szerveztünk programokat. Voltunk Siguldában, a helyi nemzeti parkban, ahol az erdőn kívül nagyon sok szép régi vár is található. Megnéztük Lettország egyik legszebb és legnagyobb palotáját a Rundale Palace-t, de eljutottunk a környező országok fővárosaiba: Vilniusba, Tallinnba is. 
Aki Szentpétervárra is szeretne ellátogatni, készüljön fel, hogy az oroszok nagyon szigorú feltételek mellett adnak turista vízumot, rengeteg papírmunkával és még hosszabb átfutási időkkel jár a folyamat, így legalább fél évvel hamarabb el kell kezdeni a szükséges dokumentumok beszerzést.  Ennek ellenére azt mondják, nagyon megéri! 
Lettország nagyon szép. Úgy tartják, hogy az egyik legzöldebb ország Európában. Valóban nagyon sok az erdő, még a fővárosban, Rigában is rengeteg a zöld terület. Építészete jellegzetes, pici északi típusú faházak jellemzik, a tereken érződik az orosz hatás.
Sajnos hamar elröpült ez az egy hónap, és nagyon nehezemre esett hazajönni. Fájó szívvel búcsúztam. Összességében én nagyon jól éreztem magam, életem egyik legszebb hónapja volt. Remélem jövő évben is hasonlóan jó élményekkel gazdagodnak a Lettországot választók. Mindenkinek csak ajánlani tudom!