Plovdiv

Bálint Adriána vagyok. Negyedévesként, a szabadon választható gyakorlatomat töltöttem (és fogadtattam el) DOE-s cseregyakorlatként Bulgáriában, Plovdiv városában, a St. George Egyetemi Kórház Traumatológiai és Ortopédiai Osztályán 2013. július 14-től augusztus 9-ig.

Bulgária: Keveset tudunk róla, és inkább rosszat gondolunk az országról, mint jót. Engem azonban sok kellemes meglepetés ért. Jó kis ország, és eléggé hasonlatos Magyarországhoz, sőt, pár dologban le is köröznek minket, hisz van tengerük és tengerpartjuk, valamint sok-sok szép hegyük, ahol síelni is lehet. 7 millióan élnek ott. Kultúrájuk, hagyományaik, ételeik kicsit keverékei a törökökének, görögökének, és a macedónokénak. Sok salátát és joghurtot esznek, és a péksüteményeik, pontosabban a kenyérféléjük nagyon finom. Néhány dologban azonban valóban el vannak maradva hozzánk képest, például az látszódik, hogy még csak nem régen tértek át az angol WC használatára, és a zuhanyzótálca és –kabin használata sem teljesen elterjedt. A dohányzás még a legtöbb helyen megengedett, értem ez alatt a kórházban a főnökök irodáját és a menza konyháját is. Evés közben is rágyújtanak, és nem kérdezik meg, hogy zavarja-e a társaság többi tagját. De ennek ellenére azért szerencsére nem kell mindenhol megfulladni. A plázákban szinte ugyanazok a boltok vannak, mint itthon, és szinte ugyanazok az árak is. A közlekedés viszont olcsóbb, egy helyi buszjegy átlagosan 1 leva, tehát kb. 160 Ft, és a taxik is megfizethető tarifáért dolgoznak. Az ország szép, és viszonylag biztonságos is, az emberek elég békések, segítőkészek. Angolul nagyjából el lehet boldogulni. A wifi lefedettség/elérés pedig példás.

Plovdiv: A fővárostól kb. 2 órányira fekvő, az ország 2. legnagyobb városa, 400-500 ezer lakossal. Európa legrégebbi városa, rengeteg műemlékkel, római kori maradványokkal, szép épületekkel. Van élet az utcákon, hétköznap késő este is tele van a belváros. Nekem sokkal jobban tetszett, mint Szófia, hangulatos, szép hely. Lehet sétálni a dombokon/hegyeken, az óvárosban, sportolni, futni a 2 km hosszú canal-nál, lehet strandolni több városi strandon, és egy szuper aquaparkban is. Van egy nagy egyetemi kórház a város szélén, és egy klinika telep a többi orvosi egyetemi épülettel, a központban.

Kórház: Én az egyetemi kórházba kerültem. Ott vannak főként a sebészeti osztályok, a belgyógyászati jellegűek pedig inkább a klinikákon. Tutorom, az ortopédiai osztály vezetője volt, Vladimir Stavrev MD, akkor még docens, azóta már éppen professzor. Nagyon kedves, vendégszerető ember, nagy nemzetközi tapasztalattal rendelkezik, angolul jól beszél. Végig vele voltam, tanított, magyarázott, az általa végzett műtétekre bemosakodhattam, asszisztálhattam is. Lelkesen mutogatta nekem, ha valamelyik betegben magyar protézis volt, vagy épp azt ültettek be. (Hódmezővásárhelyen gyártják, a tutorom nagyon szereti használni őket.) A kórház az ország talán legnagyobb állami kórháza. Épp olyan, mint nálunk egy még nem felújított, régi kórház, vagy talán picivel elmaradottabb, de ez inkább csak a felszereltségen látszódik, az alkalmazott műtéti technikák teljesen hasonlónak tűntek nekem. Jártam Szófiában luxuskórházban is, ahová pl. az elnökük jár, tehát van olyanjuk is… Egyébként pl. a röntgenfelvételeket minden beteg rögtön megkapja CD-n, úgyhogy vannak náluk határozottan jól működő, előremutató szolgáltatások is. A tutorom kórházon kívüli programokra is meginvitált, és több alkalommal vendégül látott. Nagyon szerencsés voltam vele. Mások nemigen beszéltek velem a kórházban, de összességében mindenki kedves volt, és befogadó.

Szállás/Ellátás: A kórházhoz közeli (5-8 perc séta) orvosis kollégiumban voltam elszállásolva. Átlagosan 2 ágyas szobákban kaptunk helyet, én egyedül voltam. A szobákkal nem volt igazából baj (csak a nagy meleg…), tükör nem volt mindenhol, meg ugye zuhanytálca… De a gondot inkább csak az jelentette, hogy a koliban nem volt konyha, így tűzhely és mikró híján kissé költségesebb volt a kosztolásunk, mint szerettük volna. Egy közös hűtőnk és egy vízforralónk volt csak, az ottani Orvostanhallgatók Egyesületének a kollégium épületében lévő irodájában. Ott tudtunk közösen enni is, meg összegyűlni kicsit. Egyébként a környéken, több helyen is tudtunk viszonylag olcsón venni készételeket. A kollégium aljában volt egy menza is, de az csak ebédidőben vagy akkor sem, üzemelt, de egy nagyobb sétával a klinika telep menzáján is tudtunk ebédelni. (A menzán étkezés egyébként jóval olcsóbb, mint itthon.) Az előzetes információk szerint napi egy étkezést biztosítottak volna számunkra, azonban végül 100 levát kaptunk a hónapra, erre a célra. (De persze bármire költhettük.) A csapvíz iható volt, sőt, jobb volt, mint az ottani ásványvizek. Internet elérhetőség volt a szobákban, ha az ember vitt laptopot és kábelt. Mosoda volt a közelben, meg is lehetett fizetni. Egy mikrónak nagyon örültem volna, de igazából elégedett voltam a szállással, nem volt okom panaszra.

Közös programok: Minden hétvégére szerveztek közös programokat, ahol a többi városban lévő cserediákkal is volt alkalmunk találkozni, mert mind a négy fogadóvárosból egy helyre gyűltünk a közös hétvégék során. Megmutatták a fővárost, jártunk a tengerparton, és még pár híresebb, fontosabb városkában, hegyekben. A programok elég lazák voltak, sosem rohantunk sehová, de ha sok mindent nem is láttunk, az ismerkedésre, barátkozásra remek lehetőséget nyújtottak. Egy program, egy hétközbeni kirándulás a hegyekben, a Seven Lakes-hez, katartikus volt és gyönyörű, a többi inkább csak jó meg szép. De mindegyiken érdemes volt részt venni, nem hagytam volna ki egyiket sem. Az előre meghirdetett árakra azonban kicsit még mindig rá kellett számolni, az utazás, és az ottani étkezés miatt, de kellemetlen meglepetés azért sehol sem ért minket.

Szervezők: A szervezők és a contact person-ök kedvesek, lelkesek, türelmesek és segítőkészek voltak. Mindenki szépen beszélt angolul. Öröm volt megismerni őket.

Összefoglalás/Ajánlás: Cseregyakorlatra menjen mindenki, aki csak tud! Hatalmas, életre szóló élmény! Nem feltétlen a programok vagy a látottak miatt, hanem mert rengeteg érdekes, és kedves emberrel lehet megismerkedni, mindenféle nemzetiségűvel (az én szűkebb csoportomban főként spanyolok, és lengyelek voltak, de találkoztam pl. olaszokkal, törökökkel, oroszokkal, sőt brazillal és mexikóival is), ráadásul egy védett közegben, ahol alapból van egy feltételezett bizalom a másik felé, és kapásból van egy közös pont, hogy mindenki orvostanhallgató, ami jól jön, ha közös témát kellene keresni. Én Bulgáriát azért választottam, mert szerettem volna kipróbálni, milyen egy cseregyakorlat, és az angolt szerettem volna gyakorolni, viszont nagyon drága helyre nem tudtam volna menni. Tökéletes választás volt. Nem voltak nagy elvárásaim, és ez jól is jött néha, ha kisebb szervezetlenségeket tapasztaltam, viszont már megmerek szólalni angolul, és tudom, hogy képes vagyok elboldogulni, de ami a legfontosabb hozadéka, hogy lettek külföldi barátaim. Szívből ajánlom tehát a cseregyakorlatot mindenkinek, és Bulgáriát is szeretettel ajánlom, mert én csupa szép élményt szereztem ott. Ha bárki odakészülne, nyugodtan keressen meg! (balint.adriana@gmail.com)

Illetve ezúton köszönöm a DOE-nak ezt a csodás lehetőséget, legfőképpen pedig Cservenyák Dórinak a rengeteg segítséget, a biztatást, a millió információt és a szervezést! Végtelenül hálás vagyok mindezért, és nagyon-nagyon köszönöm!

Bálint Adriána