Kuopio

Régóta el szerettem volna jutni Finnországba, így mikor az elosztón sikerült elnyernem a helyet nagyon megörültem a lehetőségnek.

Finnországban öt város közül lehet választani. Ugyan nem az elsőként jelölt helyre kerültem, ami elég gyakori a finneknél, de egyáltalán nem bántam. Kuopio, bár csak százezer lakosa van, egy nagyon nagy kiterjedésű város, ami annak is köszönhető, hogy sok kisebb-nagyobb tó található a városhatáron belül. Az egész várost körülöleli az ország legnagyobb tava. Ahol nem a víz az úr, ott érintetlen erdőt vagy gyönyörűen kialakított parkot lehet találni. Egyszerűen bámulatos az, ahogy megpróbálnak a természettel egyfajta harmóniára törekedni. Mindebből már sejthető, hogy idillikus városról van szó.

A finn diákok albérletben vagy saját lakásban élnek, mert Finnországban nincs kollégium. Azt hiszem, ha lenne is lehetőség kollégiumban lakni, akkor sem használnák ki, mert a finnek elég zárkózottak. Egy kétszobás albérletbe kerültem egy francia diákkal együtt. A szállásra három apróságot leszámítva nem lehetett panaszom. Mivel a város eléggé északon van, júliusban a Nap alig megy le és egész éjszaka világos van. Sajnos csak egy vékony függöny volt az északra néző szobám ablaka előtt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy amikor a Nap kibújt a horizont és egy domb mögül az arcomon éreztem az új nap első sugarait. Az ablakban az is zavart, hogy alig lehetett kinyitni, így mikor a hónap végén a kéthetes kánikula miatt 30 fok körül volt a hőmérséklet a szobámban, éjszaka sem tudtam lehűteni a szobát. A harmadik dolog az a szobám tipikus finn zárja volt. Aki Finnországba utazik, kérjen egy rövid leírást ezeknek a működéséről, különben hamarosan igen kellemetlen helyzetben találhatja magát. Mindezeket csak azért írtam le, mert könnyen találkozhattok ezekkel a jelenségekkel.

Finnország egy jóléti állam. Az ország is és az emberek is gazdagok és jól keresnek. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy az élelmiszer, a tömegközlekedés és úgy általában a szolgáltató szektor háromszor annyiba kerül, mint itthon. A vontjegyeket érdemes jóval korábban interneten megvenni, mert így sokkal olcsóbb. Az finnek mindent megpróbálnak racionálisan intézni, kialakítani és ez meg is látszik. Gondoljatok csak a régi Nokia telefonokra. Ugyanakkor néha ez kicsit sok. Az egészségügy jól felszerelt és modern, de szakmailag nem feltétlenül jobb, mint itthon. Ami nagyon tetszett, az az ésszerű munkaidő és a hallgatók gyakorlatorientált tanítása. Harmadéves diákoknak nyugodtan engedik, sőt szorgalmazzák, hogy artériát szúrjanak, csontvelő aspirációt vegyenek vagy épp cardioversiot csináljanak.

Heten voltunk beutazó diákok Kuopioban és tíz contact personunk volt. A többi városban is nagyjából ez a helyzet. Bár a finnek saját elmondásuk alapján zárkózottak és nem udvariasak, velünk szemben nyitottak és kedvesek voltak. Minden hétre próbáltak két-három programot szervezni. Ezek többnyire kisebb programok voltak úgy, mint kirándulás, várost nézés, kenuzás, mölkky-zés a parkban, szaunázás, bulizás vagy sütögetés az erdő közepén. Ezen felül voltunk Tampere közelében egy hétvégére, ahova az összes Finnországba beutazó diák eljött. Egy kellemes kis faházas kempingben voltunk egy nagyobb tótól 100-150 méterre. A tó partján volt egy tipikus finn szauna. Aki a finnekhez megy, ne hagyja ki az éjszakai szaunázást egy kellemes kis tó partján. Ezt az érzést leírni nem lehet, csak átélni. A horizonton lágyan derengő fényben megmártózni egy 20 fokos tóban egy igazi forró finn szauna után és ezt többször is megismételni; ez jelenti a finn életérzés magját.

Azt a rengeteg élményt, benyomást és történetet lehetetlen lenne leírni egy ilyen rövid szövegben. Az éjszakai fények, a szauna, a tavak és erdők, mind-mind varázslatosak. Nem csoda hát, hogy mindez megihlette a sok száz évvel ezelőtti finneket és egy olyan sokszínű történet keletkezett, mint a Kalevala. Finnországot, illetve Kuopiot annak tudom ajánlani, aki szereti a természetet, nem ijed meg, ha hajnalban az utcán sétálva erdei állatok ugranak ki a bokorból és kicsit el akar szakadni a nagy budapesti nyüzsgéstől.

Ilyés Mátyás