Indonézia

Tangerang – Tokodi Márton

 

IMG_8295Kórház: A kórház (Siloam Hospital, Karawaci) Jakara egyik külvárosában, Tangerang-ban volt. Mikor odakerültem még nem tudtam, hogy ez a korház Indonézia első számú nemzetközi kórháza és emiatt több díjat is kapott. Minden orvos meglehetősen jól beszélt angolul és lelkiismeretesen oktattak minket. Én a sebészet gyakorlatomat töltöttem kint, de mivel a szív- és érsebészeti osztályon nem volt sok műtét (főleg a Ramadán miatt) ezért az időm nagy részét a kardiológián töltöttem. A betegekkel közvetlen kontaktust nehéz volt létesíteni, mert nem beszéltek angolul, így az önálló betegvizsgálat háttérbe szorult, de ha az orvos talált valami érdekeset, akkor azt mi is megvizsgáltuk/meghallgattuk/megtapintottuk. Még az első napokon említettem a kórházban, hogy nagyon érdekel a kutatás és azonnal be is vontak egy kisebb kutatási projektbe, amit még most is viszek tovább. Összességében szakmailag tökéletes volt a gyakorlat, de viszonylag sokat kellett bent lenni: én átlagosan napi 9-10 órát is bent voltam, de volt olyan osztály, ahol napi 13 órát kellett bent lenni (reggel 7-től este 8-ig) és heti hat napot kellett dolgozni. Ha inkább csak nyaralni mennél Indonéziába, akkor semmi esetre se ezt a kórházat válaszd. Viszont ha szakmailag sokat szeretnél fejlődni, akkor nagyon jól jársz vele.

Jakarta, Tangerang: Jakarta belvárosa körülbelül háromnegyed órás autóútra volt a mi városrészünktől, de ha nagy volt a forgalom, lehetett ez két óra is… Emiatt csak kétszer jártam a belvárosban. Abban a városrészben, ahol a szállás és a kórház volt, nem voltsemmi érdekesség turista szempontból. Csak egy pláza és sok étterem. Így nem is volt baj, hogy viszonylag sokat kellett bent lenni a kórházban, mert nem nagyon lehetett mit csinálni. Az itteni emberek nem nagyon voltak hozzászokva az európaiakhoz, ezért mindig nagyon bámultak, sőt néha még le is fényképezkedtek velünk. Ha természetre vágysz, és nem szereted a tömeget, akkor nem érdemes Jakartába jönni, hatalmas város, nincs tömegközlekedés és nincs sok turista látványosság sem.

IMG_7958Cserediákok, programok: Júliusban összesen 4-en voltunk cserediákok: 2 török lány, illetve egy szlovák srác. Mindegyikünk más osztályra került és nagyon más volt a beosztásunk, ezért a hétköznapokon alig találkoztunk egymással. Viszont az orvosom megkérte a CP-ket, hogy mindig legyen velem valaki a kórházban, hogy folyamatosan fordítsa nekem a beteggel folytatott beszélgetéseket. Emiatt sose voltam egyedül és az egy hónap alatt mindenkivel megismerkedtem az ottani IFMSA-ből. Sajnos nem szerveztek sok szociális programot, összesen egy kirándulás volt a közeli kis szigetekre a welcome és a farewell partykon kívül. Jakarta belvárosában szintén van egy egyetem, ahol fogadnak cserediákokat és júliusban épp ott volt az egyik évfolyamtársam is. Két hétvégén is velük mentem kirándulni. Szóval mindig volt mit csinálni, de ehhez sokszor önállóan kellett szervezkednem.

Szállás: A kórháztól körülbelül 5-10 perces távolságra voltunk elszállásolva egy kisebb hostelben. Szerintem nagyon jó szállást fogtunk ki, főleg azok alapján, amit másoktól hallottunk. Minden nap takarítottak a közös helységekben, illetve a szobákban is.  Volt ingyen rizs és mostak ránk, ha kitettük a szennyest az ajtó elé egy kosárba. Egyedüli negatívum az volt, hogy a macskák szabadon jártak ki és be a házba, és egyik este mikor fél percre őrizetlenül hagytam a vacsorámat, egy szemtelen macska lenyúlta.

IMG_8134Közlekedés: A klasszikus tömegközlekedés nem igazán létezik. Helyette kisbuszok vannak, amik kb 50 forintokért vittek el a szállásról a kórházba. Ezek megadott útvonalakon közlekednek és az ázsiai emberek paramétereire vannak méretezve (mindig beütöttem a fejem ki és beszálláskor). A taxi nagyon olcsó, volt olyan, hogy egy órás taxizásért 3000ft-ot fizettem.

Étkezés: Nagyon tetszett az indonéz konyha. Mindent szeretnek csípősen enni, de persze lehet kérni kevésbé csípősen is. A legjobb kaják a sült rizs (Nasi Goreng), nyárson sült hús mogyoróvajas öntettel (Sate Ayam) és a gado-gado nevezetű saláta (ebben mindenféle zöldség van, plusz tofu és mogyoróvajas szósszal van az egész összekeverve). Az adagok méretével nem voltam megelégedve, átlagosan 3szor annyit ettem, mint egy indonéz és emiatt a viszonylag olcsó kaják is drágák lettek.

IMG_8036Mit érdemes megnézni Indonéziában? Bali-t, Yogyakarta-t mindenképp. Ha Jakarta környékén jársz, akkor érdemes megnézni Thousand Islands-t, Taman Safari-t és Bandung-ot.

Összefoglalva: A szakmai képzés nagyon jó, minden körülmény adott egy tanulásban gazdag nyári gyakorlathoz. Az orvosok, CP-k és általánosságban az emberek is nagyon kedvesek és vendégszeretőek, sose éreztem magam magányosan. Viszont agyon sok talpraesettséget és önállóság kell ahhoz, hogy turista szempontból is hasznosan és tartalmasan töltsd az időt. De az ország gyönyörű, az ételek finomak és nagyon gazdag kulturális és természeti kincsekben.

Tuti tippek:

  1. Érdemes felkészülni egy hosszabb-rövidebb betegségre (hasmenés, láz stb.), nálunk minden cserediák beteg volt. Szerencsére én megúsztam egy két napos rosszulléttel, de a szlovák srác másfél hétig csak félve merte elhagyni a WC 10 méteres körzetét.
  2. Két dolgot nem használnak: WC papírt és kést. Szerencsére mindegyik beszerezhető, de nem része az alapellátásnak.
  3. Érdemes megnézni, hogy mikorra esikaz adott évben a Ramadán, mert ez elég sok dolgot befolyásol: üzletek és szórakozóhelyek nyitva tartását, a betegek számát és a belföldi vonat és repülőjegyek árát és elérhetőségét.
  4. Balin vigyázz a majmokkal, nagyon keményen tolják a pickpocketing-et.
  5. Vigyázz a Durian gyümölccsel, pont olyan íze van, mint amilyen a szaga;)

Az alkohol az itthoni árakhoz viszonyítva drága, de a dohányáru szemtelenül

IMG_7568

 

Indonézia, Jakarta (Büdi Lilla)

Kórház

giliA IV. éves sebészet nyári gyakorlatomat töltöttem Indonéziában, és egy életre szóló élménnyel gazdagodva tértem haza. Az elosztó után a lehető leghamarabb, még decemberben elküldtem a jelentkezésem, és így az első helyre beírt városba, Jakartába kerültem, ahol az Universitas Indonesia által az ország egyik legnagyobb és legrégebbi egészségügyi központjában, a Rumah Sakit Umum Pusat Nasional Dr. Cipto Mangunkusumoban (azaz RSCM) töltöttem az 1 hónapos gyakorlatot.

A jelentkezésnél nem vették figyelembe, hogy milyen osztályt írtam be, ugyanis minden hónapban más és más részlegre helyezik az orvostanhallgatókat, és ezt előzetesen az egyetem határozza meg. Júliusban az általános sebészeti osztály volt soron, és én forgógyakorlatok formájában 1-1 hetet töltöttem az onkológiai, hasi, mellkasi és plasztikai sebészeti osztályokon 3 másik hallgatóval együtt. Összesen 7-en voltunk cserediákok ebben a kórházban, viszont 2 csoportra osztottak minket, és a másik 3 hallgató más osztályokon volt elhelyezve.

baliA gyakorlat viszonylag jól szervezett volt, a különböző osztályokon mindig számítottak ránk, és próbálták szakmailag is a legtöbbet nyújtani. Sok időt töltöttük a műtőben megfigyelőként, mivel a betegekkel való kommunikáció nagyon nehéz – vagy inkább lehetetlen – volt a nyelvi akadályok miatt, de a járóbeteg ambulancia működésébe is betekinthettünk. A kórház felszereltsége európai szintű, a különbség leginkább a betegállományban volt. Az orvosok segítőkészek és közvetlenek voltak, és mindenki nagyon jól beszélt angolul.

Az egyetemről összesen 15 CP volt hozzánk rendelve, akik majdnem minden nap szerveztek valamilyen programot, a hétvégéken pedig általában elutaztunk Jakartából a többi cserediákkal, a gyakorlat vége után pedig még Balira is volt ellátogatni.

Szállás és étkezés

Egy kollégiumban voltunk elhelyezve 2 személyes fürdőszobás szobákban, és annak ellenére, hogy a körülmények nem voltak kifogástalanok, nagyon jól jött, hogy mindössze 10 perces sétára voltunk a kórháztól. Jakartáról ugyanis tudni kell, hogy tömegközlekedés, mint olyan, nem létezik, mindenkinek saját kocsija vagy motorja van, és folyton hatalmas a dugó. Ha el akartunk jutni valahova, rendszerint taxit használtunk (ami nagyon olcsó volt, főleg ha 5-en bepréselődtünk – kb 300-400 forint fejenként) vagy a CP-k közül eljött értünk valaki a saját kocsijával.
Közös étkezést ugyan nem biztosítottak, de kaptunk némi zsebpénzt erre a célra, és szinte minden este elvittek minket vacsorázni.

Jakarta és a piszkos anyagiak

bromoJakarta egy hatalmas város, a maga közel 10 millió lakosával a világ egyik legnagyobb metropolisza. Hihetetlenül zsúfolt, mindig és mindenhol tömeg van, itt biztos, hogy sohasem fogod egyedül érezni magad, az utakat káosz és dugó uralja. Mint írtam, tömegközlekedés nem igazán létezik, cserébe viszont a legkülönbözőbb közlekedési eszközöket próbálhatod ki: az 5 féle taxitól kezdve, a robogókon keresztül (amit okostelefonos alkalmazással igényelhetsz) a tuktukhoz hasonló, úgynevezett angkotokig minden megtalálható az utakon, és szerintem érdemes is ezeket kipróbálni, meglehetősen újszerű élményt nyújt, ahogy a káosz közepette egy intésre 15 féle jármű áll meg előtted, amiből aztán tetszés szerint válogathatsz. Egy dolog kötelező, az alkudozás. Ázsiában ez az egyik leghasznosabb képesség, amire valaki is szert tehet, és amellett, hogy felettébb izgalmas és szórakoztató dolog, anyagi szempontból is nagyon hasznos. Sokszor hallani, hogy Ázsia nagyon olcsó, és bár ez sok szempontból igaz, azért azt ne felejtsük el, hogy a turisták számítanak az egyik legfontosabb bevételi forrásnak, így tőlük rendszerint magasabb árat kérnek el, és ezen sajnos még a rendkívül kifinomult alkudozási képesség sem segít.
Jakartáról annyit, hogy nem egy kifejezett turistaközpont, leginkább úgy tudnám leírni, hogy egy fejlődő gazdaságú ország hatalmas metropolisza, ahol a több, mint 130 bevásárlóközpont jelenti a fő látványosságot.
Ami nagyon érdekes – legalábbis számomra mindenképpen az volt –, az az ország vallási helyzete. Amellett, hogy Indonézia a világ legnépesebb mohamedán országa, meglehetően nagy számban vannak keresztény, buddhista és hindu vallásúak is, és ez a változatosság Jakartában tökéletesen megfigyelhető.

Klíma

indonézia1Indonézia trópusi éghajlatú ország, kétféle, egy száraz és egy esős évszakkal. Júliusban száraz évszak van, ami elég nyilvánvaló, az ott tartózkodásom alatt egyetlenegyszer sem esett az eső. Folyamatosan 30-35 °C van, éjszakára sem nagyon hűl le a levegő, és ami a leginkább zavaró az az, hogy a páratartalom agyon magas. Ehhez ugyan hozzá lehet szokni, de az ember komfortérzete nem javul, csak egyszerűen beletörődik, hogy itt pedig nem lehet mit tenni, meleg van, és kész.

Ezer és ezer élménnyel gazdagodtam ez alatt a nyár alatt, a beszámolómat pedig még hosszan tudnám folytatni, főleg mivel Indonézia mellett Malajziába, Thaiföldre, Kambodzsába és Kínába is eljutottam.  Viszont úgy gondolom, hogy már így is elég bő lére eresztettem ezt a rövidnek szánt összefoglalót, úgyhogy ha valakit érdekelnek a történeteim, nyugodtan írjon egy üzenetet, szívesen válaszolok bármilyen kérdésre.