ICBAS

Idén augusztusban Portugáliában volt szerencsém eltölteni a hatodéves gyermekgyógyászat gyakorlatom egy részét. Azért választottam az országot, illetve a várost, mert már korábban jártam itt egy rövid ideig, és nagyon megtetszett.

A CC-t pontosan 2 hónappal küldték a kiutazás dátuma előtt, úgyhogy ezt a részét nem kapkodták el, de én a jegyet már kicsit hamarabb megvettem. Hangsúlyoznám, hogy ha Portót választod első helyen, akkor nagy eséllyel oda is kerülsz, mivel a legtöbb ember Lisszabonba szeretne elsősorban menni.

Portoban két orvosi egyetem, és így két kórház komplexum is van, az ICBAS (Hospital Santo Antonio), illetve az FMUP (Hospital Sao Joao). Én az ICBAS-t választottam, mivel mint kiderült, ez nagyon közel van a városközponthoz, illetve a szálláshoz (15 perc séta), szemben a másikkal, amihez elég sokáig kellett a másik társaságnak metróznia. A kórház maga egy elég régi épület, néhány új résszel. Itt nem divat az itthon megszokott teljes fehér öltözet, csak egy fehér köpenyt vesznek, egyébként meg utcai ruhában (és a nők hihetetlenül magas sarkú cipőkben) vannak egész nap. Nem minden orvos beszélt angolul, de azért minket általában olyanokhoz osztottak be, akik igen. Mindenki kedves volt (hallottam olyan cserediákról, akit még vacsorázni is meghívtak az orvosok), próbáltak megmutatni minél több mindent, de nyár lévén nem volt túl sok betegük általában. Minden nap a kórházban ebédelhettünk, 3 féle menü közül lehetett választani (hús, hal vagy leves).

A városon belül általában gyalog mentünk mindenhova, de azt azért tudni kell, hogy kb. olyan meredek utcák találhatóak itt, mint San Fransisco-ban. Egyébként Porto közlekedése zónákra van osztva, aminek a rendszerét 1 hónap után sem sikerült teljesen megérteni (szerintem a portugáloknak se), mindenféle bérletet lehet kapni. Mi tíz alkalmas bérleteket vettünk, amiket leginkább a strandra használtunk, ahová kb 20 perc volt eljutni busszal (a 10 alkalmas bérlet 11 EUR volt). Egyébként az árak hasonlóak voltak az itthoniakhoz.

23-an töltöttük a gyakorlatunkat a Santo Antonio kórházban, de még volt kb. 35 ember a másik kórházból, akikkel ugyan nem volt hivatalosan közös programunk, de egy szálláson laktunk, így sokszor szerveztünk közösen dolgokat. Egy kollégiumban laktunk, amit valami csoda folytán egy olyan helyre építettek, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Douro folyóra (azoknak a szerencséseknek, akiknek a megfelelő oldalon volt a szobájuk :)). Mindenki külön szobákban lakott, a fürdő, konyha közös volt.

Szinte minden nap volt valami programunk, illetve 2 nagy közös hétvége volt az összes, Portugáliába érkező diákkal (összesen kb 150 ember), egy Lisszabonban (ez kicsit drága volt, 120 EUR körül), egy pedig Portóban. A portugál szervezők nem mindig voltak a helyzet magaslatán, de ha ők épp nem szerveztek semmit, akkor mi magunknak találtunk ki programokat. Így jutottunk el a közeli városokba: Braga, Aveiro, Espinho, Santa Maria de Feira. Mi találtuk ki azt is, hogy szeretnénk szörfözni tanulni, ami talán a legnagyobb élmény volt egész Portugáliából. Találtunk egy elég kedvezményes lehetőséget (az enyhén hippi hangzású Flower Power Surf School-t, ha netán valaki keresné :)), így szinte minden 3. nap az óceánparton próbálgattuk a hullámlovaglást. De ha valaki minden nap partyzni szeretne, annak sincs akadálya, rengeteg klub van, és a CP-k előszeretettel mutatják meg őket. Ezen kívül a nyárra való tekintettel rengeteg ingyenes program is volt a városban (pl. ingyen jóga óra, koncertek, előadások, fesztiválok).

Ha bárki azt gondolná, hogy Portugáliában melegebb van, mint otthon, az téved. Napközben olyan max. 30 fok volt, esténként néha kifejezetten hideg, amikor nem ártott egy pulóver vagy kisebb kabát sem. Az óceán meg aztán végképp nagyon hideg, de ez a napozást nem gátolja meg. :)

Portót mindenkinek csak ajánlani tudom, úgyhogy ne sokat gondolkodjatok az opciókon! Nekem életem egyik legszebb nyara volt, és bármikor visszamennék! Akár most rögtön. :)

Lauter Beatrix