Bejrút

2013 augusztusában lehetőséget kaptam a Magyar Orvostanhallgatók Egyesületén keresztül arra, hogy 3. év végi kötelező szakmai cseregyakorlatomat Libanonban, azon belül annak pezsgő fővárosában, Bejrútban töltsem.
A francia nyelvű, Hotel Dieu de France kórházba, annak kardiológiai osztályára nyertem felvételt, amit egy cseppet sem bánok, mert egyrészt nekünk volt a legjobb a szállás, másrészt nagyon családias környezet alakult ki a többi cserediákkal. A kórházban úgy vették, hogy nyaralni megyünk ki, így nem néztek minden percben a körmünkre, sőt bejárni sem lett volna kötelező, de nyilván ha már ott voltunk próbáltunk tanulni is valamit. Röviden, tömören: jól felszerelt kórtermek, maximum kétágyas szobák, légkondi, lelkes szigorlók, nagyon-nagyon jófej rezidensek. Reggel, délben és este is lehetőség volt az ottani étkezésre a menzán, ahol többnyire libanoni kaját adtak, amit én speciel nagyon megszerettem (bár nyilván van különbség a menzakaja és az éttermi között…). A csapvíz természetesen nem iható, és étkezni is csak óvatosan lehetett a legelején, annak függvényében, hogy kinek mit bírt el a gyomra.  A koli a kórháztól 5 percre volt gyalog, az út pedig elég biztonságos volt, tekintve hogy minden sarkon katonák szobroztak, ami csak az elején furcsa, utána már teljesen biztonságérzetet ad. A szoba kétágyas volt, saját hűtővel, zuhanyzóval, WC-vel, csappal, két légkondival, két íróasztallal. Szintenként volt egy konyha, lent pedig egy társalgó, ahol ettünk és filmeztünk a többiekkel. Egyébként tízen voltunk itt elszállásolva a libanoni cseregyakosok közül, egytől-egyig lelkes, szeretnivaló emberek. Mindenhova együtt mentünk, mindent együtt csináltunk, egy hónap alatt nagyon összeszoktunk.
A libanoni IFMSA csapat szervezésére sem lehet egy rossz szavam sem. Az augusztusi csoport vezetői (Marco&Anthony) mind a ketten imádnivalók, látszódott rajtuk, hogy egyáltalán nem megterhelő nekik akár hajnali ötkor hazaszállítani minket, kijönni a reptérre értünk, kinyomtatni nekem egy csomó oldalt, eljönni értünk reggel 6kor, stb. A social programok nagyon jók voltak, bejártuk az összes biztonságosnak tekinthető régiót. Voltunk hajókázni a tengeren, másztunk hegyet, rengeteget ettünk (egy átlagos libanoni ebéd 2 óra), részt vettünk kúltúrprogramon.
Maga a főváros teljesen más mint az európai helyek. A közlekedés őrületes, nincsenek szabályok, nincsenek buszok (csak taxik, ami 500ft-t kb bárhova elvisz), nincs mindenhol járda sem, de nem is kell, mentünk az utak szélén. Tény, hogy nem egy életbiztosítás, de elég izgalmas. Az éjszakai élet nagyon pezsgő, Bejrút egy igaz partyfőváros. A sok európai pletykával ellentétben senki nem akart elrabolni, kirabolni vagy lelőni, többnyire biztonságban éreztem magam. Az embereket is nagyon szimpatikusnak találtam, nem kimondott arab társadalom se kinézetre (ugyanis pl. a rezidens, aki velem foglalkozott pl. fehérebb volt mint én), se viselkedésre. A férfiak nagyon udvariasak voltak, nyilván jobban megnéztek egy európait, mint helyi érdekesség, de ezen kívül egyáltalán nem erőszakoskodtak.
All in all mindenkinek ajánlom Libanont, aki egy kis kalandra vagyik és ki akar mozdulni a jólismert európai világból. Minden nagyon tetszett, bármikor visszamennék ☺

Szodorai Ildikó Judit